moviebox

Csak Isten bocsáthat meg? Na ezért a filmért még ő sem. Komolyan mondom, hogy az alkotók és a színészek, de még a díszlettervező rég nem látott nagymamája és annak összes bridzspartnere is megérdemelné, hogy egy székhez kötözve étlen szomjan kipeckelt pupillákkal Alkonyat filmeket nézessenek velük non-stop oda vissza, a létező összes nyelven, még nem a megváltó halálért való könyörgésük elnyomná a vámpír rettenet összes fülsértő audio morzsáját.

Egy a bankoki alvilágban tevékenykedő, drogokkal kereskedő és edzőtermet üzemeltető testvérpár egyik tagja megerőszakol, majd brutálisan meggyilkol egy fiatalkorú prostituáltat. A kiérkező rendőrök vezetője nem a megszokott módon szolgáltat igazságot. A helyszínre hívja a meggyilkolt lány édesapját és magára hagyja a gyilkossal, aki így szintén áldozattá válik. Persze családja nem akarja a dolgot ennyiben hagyni.......

Olyan pofátlanul lassú és vontatott ez a film, hogy még a slow motion kifejezést ennyi erővel a gyorsvonatokra is rá lehetne aggatni. Rengeteg hatásszünet van a filmben, sőt továbbmegyek, az egész film maga egy kurva nagy hatásszünet, mely leginkább sulykolja az unalomtól mélyeket pislogó és ásítozó nézőben az érzést, miszerint nagyon rosszul választott. Nem úgy mint Ryan Gossling akinek a Drive! című filmje után vélhetően ismét nem okozott gondot a karaktere szájába préselt 5 és fél mondatot bemagolnia, még akkor sem ha esetleg olyan egyszerű mint egy fogpiszkáló. A film motivációja is úgymond halva született, ha az alkotók némi szimpátiára számítottak a nézőktől a főszereplők felé. Ha ez egy bosszú mozi vagy mifene akkor miért épp a világ egyik leginkább megvetendőbb tettének elkövetőjének élettől való megvonása a film fő mozgató rugója? Kit érdekel, hogy a pedofil gyilkost megöli a bosszúra éhes szülő??? De őszintén. Inkább szurkolok a szerencsétlen gyilkos szülőnek, mintsem a pedofil bosszúra szomjas családjának és azok csatlósainak.

Annyira lassan indul be, annyira döcög a film első fele, hogy szinte éreztem ahogy korábban sötétbarna hajkoronám szépen lassan beőszült. Hallottam egy az ablakon berepülő légy apró szárnyai által keltett zümmögést, láttam ahogy a kis szarevő a térdkalácsomra repül apró kis ízelt lábait egymáshoz dörgöli és nem volt kedvem elhessegetni, mert tudat alatt tisztában voltam azzal, hogy résnyire szűkült szemhéjam alól a vértől piros szemgolyóim újra a monitorra tapadnak majd. Megtettem. S láss csodát eltelt 2 perc a filmből és még mindig Gossling bamba képével szemeztem ugyan abban a szituációban mint korábban, ergo ez idő alatt még csak a kamera sem mozdult. 

De hadd ne legyek szőrös szívű és elfogult, azért vannak a filmben jó dolgok is. Egyrészt a teljesen korrekten kidolgozott éppen kellően véres trancsír jelenetek, másrészt pedig pár igazán értékelhető karakter és azok életre keltése, valamint a film utolsó harmada. Cseppet sem meglepő módon Kristin Scott Thomas a bosszúszomjas anya szerepében tündököl és egy igazi utálatos karaktert hozott akit éppen azért kell szeretni, mert imádjuk gyűlölni. A másik kiemelkedő a színész/karakter vonalon Vithaya Pansringarm által megformált Chang karaktere akiről első körben azt hinnénk negatív, de aztán gyorsan rá kell jönnünk, hogy csupán egy a törvény felett álló, saját igazságát kis szamurájkardjával érvényesítő tiszteletreméltó rendőr, aki nem tesz mást, mint eltakarítja a szemetet. Gosslingot nem fogom kiemelni egyrészt mert napjaink egyik leginkább túlértékelt ( ám attól még tehetséges ) színésze, másrészt mert amit itt művelt azt egy jól nevelt német juhász is képes lett volna megcsinálni, ha a bamba és mérges tekintetek sűrű váltakozására gondolunk, ergo csak volt és nézett ki a fejéből, elejtett pár mondatot, felmarkolta a gázsiját és lelépett. 

Csupán három dolog kell annak aki leül szemezni ezzel a filmmel: türelem, türelem és rengeteg türelem. Ha ez a három dolog megvan és nem vágjuk fel idő előtt az ereinket az unalomtól akkor azt kell mondanom, hogy a film második fele az amit lehet egy cseppet értékelni, de ez sem menti meg a filmet attól, hogy bátran szarnak nevezzük. 

5/10