Danny Boyle rendező úr ezzel a filmjével szemellenzőt rak a nézőre, beviszi egy végtelen labirintusba, saját tengelye körül vagy négyezer alkalommal megpörgeti, aztán szépen magára hagyja, hogy egyedül próbáljon kikecmeregni a lehetetlen útvesztőből. Végre egy film amin lehet kicsit agyalni. Szeret, szeret, szeret.
Egy profin megtervezett és kivitelezett festményrablás tárgya, maga a festmény a rablás közben elveszik. Hollétét egy ember tudja csupán, aki viszont részleges amnéziában szenved. Ezért a rablók egy speciális megoldáshoz folyamodnak: hipnózissal próbálják megtalálni az eltűnt-lopott festményt, melyhez igénybe kell venniük egy igazi szaktekintély segítségét, ám az igazi bonyodalmak csak ekkor kezdődnek.......
Akinek a rendező személye és munkássága ezidáig ismeretlen volt akkor annak kicsit segítek: Trainspotting, Gettó Milliomos, 127 óra, 28 nappal később, A Part. Ezen filmeket melyek egytől egyig profi, lehengerlő és maradandó alkotások neki köszönhetjük és most eme dicső felsoroláshoz méltán csatlakozhat beszámolóm tárgya a Transz című film is! Az egész olyan, mintha az Inception megdugta volna a Viharsziget című filmet, s kettejük közös szerelemgyermeke lenne a Transz. Nagyon erősen éreztem mindkét film feelingjét, ami nem is csoda, hiszen mindkettő a végtelenül bonyolult emberi aggyal próbál szórakozni más-más módon ahogy teszi ezt Danny Boyle újabb gyöngyszeme is. Viszont itt a néző agya is pörögni kényszerül, ami manapság nagyon ritka a filmekben. Minél több választ kapunk, annál több kérdés merül fel. A kezdeti bizonytalanságot remekül sikerül fenntartani, időnként megspékelni, hogy aztán a csúcsponton amikor megkapjuk a választ egy újabb kérdéssel búcsúzzunk a filmtől. Játszanak velünk, mint macska az egérrel és emiatt is nehéz elszakadni a filmtől még akkor is ha egy kis lejtmenet tapasztalható benne. Nem számolunk azzal, hogy a film milyen hamar beszippant és magához láncol minket már az első képsorokkal. Az egész filmet megfűszerezi a jelenetekhez tökéletesen passzoló, azok tempóját lenyűgözően átadó filmzene. Egyszerre képes felpörgetni és transzba ejteni, ami nyugodtan jellemezheti az egész filmet is, melyet pár véres és sokkoló jelenettel színesített a rendező.
Nincs sok szereplő a filmben, de akik jelen vannak, hozzák a kötelezőt. Ám az a bizonyos trió nem véletlenül emelkedik ki a stábból. James McAvoy, Vincent Cassel és Rosario Dawson ( akiről végre leimádkozták a textilt ) remekül játsszák a szerepüket és így tényleg képtelenség eldönteni, hogy az pozitív vagy negatív mindaddig még a stáblistát meg nem pillantjuk.
Aki nem szereti azokat a filmeket amiken gondolkodni kell az inkább messze kerülje el. Ha valaki nem szereti a másfél órányi bizonytalanságot az bele se kezdjen. Ám ha valaki vevő egy igazán pörgős, feszült, csattanókkal teli agytornára az nyugodtan válassza a Transz című mozit. Szerintem kötelező, főleg ha valaki szereti Danny Boyle filmjeit. Aki pedig nem az nézze rongyosra az Alkonyat dvd-ket, majd csókolózzon a konnektorral. :)
8/10
Utolsó kommentek